Tudomást veszünk róla vagy sem, B. Diána mint "filozófus" nem a semmibõl bukkant elõ. Zagyvaságait a "magyarságról" egy élõ és hovatovább virágzó szubkultúra böfögte fel a reflektorfénybe. A "hivatalos" történettudomány, nyelv- és irodalomtörténet, régészet és a többi mellett vagy alatt rejtõzõ mikrokozmoszt lapunk cikksorozatban mutatja be.

Cikksorozatunk elsõ részében ('svita, Magyar Narancs, 2004. október 28.) beszámoltunk a magyarság õstörténetének ma is élõ mítoszairól. A 32 jegyû székely rovásírás kultusza arra engedhet bennünket óvatlanul következtetni, hogy csak a nemzetmentõk mániája bebizonyítani a magyar nép sumer, szkíta vagy turáni eredetét. Pedig a rovásírás egy sor tudós kutató és mûkedvelõ írásszakértõ szenvedélye, akik nagyon is tudományos alapon szeretnek bíbelõdni ezzel az õsi örökséggel. Mert az.

A sorozat eddig megjelent két darabjában a magyarság õstörténetének különbözõ, esetenként mitikus változatait ('svita, 2004. október 28.) és a székely rovásírás értelmezéseit (Ocsú kontra búza, 2004. november 18.), illetve ezek világnézeti összefüggéseit igyekeztünk bemutatni. Most eredetmítoszokon alapuló, ma létezõ hazai szubkultúrák színes palettájáról emelünk ki néhány prominens darabot - boszorkányüldözést nem vállalunk -, és kísérletet teszünk annak a megválaszolására, hogy minden esetben veszélyes-e az egzakt tudomány háttérbe szorulása.

Január 7-e óta jogerõs az Országos Választási Bizottság (OVB) határozata, miszerint a magukat hunnak vallók a jogszabályok betartása mellett elegendõ aláírást gyûjtöttek össze ahhoz, hogy népi kezdeményezésük a parlament elé kerüljön. A hunok szándékai komolynak látszanak.

A magyar királyi korona két részbõl áll: alsó része bizánci munka a 11. századból, felsõ része bizonytalan eredetû nyugati ötvösmû. Jelenlegi formáját valamikor a 12-13. században nyerte el - így tanultuk mind-annyian az iskolában, nem is sejtve, hogy egy nagyszabású összeesküvés áldozatai vagyunk. Holott sokak szerint az igazság itt is odaát van.

A Budapest környéki természetjárók talán nem is sejtik, hogy a Pilisben megszentelt fák között sétálnak. A térség évezre-dek óta szkíták, régi királyok és szerzetesek, illetve azok szellemeinek lakóhelye - legalábbis az alternatív történelmi iskolák és némely egyházak hívei szerint. Ne habozzanak felkeresni a túraútvonalak mentén található szakrális emlékeket!

A hun király sírját régóta keresik. A régészet mai állása szerint a Duna-Tisza közében lehet valahol. De ezen a területen kívül is legalább tucatnyi település vallja magáénak a dicsőséget.

Nemzeti rock, őstörténeti előadások, Magyar Sziget, Trianon-vetítés, magyar karácsony, rovásírás-oktatás, íjászat és baranta - a radikális jobboldali fiatalságnak ma már nem kell Csurka unalomig ismert antiszemita szónoklatait hallgatva fagyoskodnia a Hősök terén, ha szórakozni akar.