Kiállítás

Elszáll a madárnő

Anna Margit: A bábu megszólal

Kritika

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Mellette az Ars poetica című kép: Anna Margit szárnyas angyalként, avagy madárnőként lovagol egy rózsával díszített lovon. Szinte halljuk a vurstli ezerféle zaját, érezzük a majális illatát. Mesterséges vidámság, ilyenkor a mosoly gyakran kikényszerített, a művész leszegett tekintete magányról árulkodik.

Anna Margit tragédiája meghatározta művészetét. Első férjét, Ámos Imre festőművészt 1944-ben megölték egy szászországi koncentrációs táborban, édesapját és öccsét Auschwitzba hurcolták, és csak az öccse tért vissza, halálos betegen. Ő maga a neves építész, Major Máté sashegyi nyaralójában vészelte át a nyilas terrort, hamis papírokkal. Sokáig várta haza Ámos Imrét, akivel az OMIKE Képzőművészeti Szabadiskolájában ismerkedett meg. 1936-ban közös kiállításuk is nyílt az egykori Ernst Múzeumban. A tárlaton ebből az időszakból is bemutatnak festményeket; korai képein jól megfigyelhető, hogyan hatott a szárnyait bontogató festőre mestere, Vaszary János.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk