Feró megvédi az Omegát, és bevallja: ő is koncertezne Felcsúton

  • narancs.hu
  • 2015. május 20.

Kultúra

Megkérdeztük Nagy Ferót az Omega-botrány kapcsán. Ízelítő a csütörtöki Narancsból.

Magyar Narancs: Az Omega júniusban koncertet ad a felcsúti stadionban. Ön is fellépne ott?

Nagy Feró: Bizonyára igen, volna az a pénz… Ez azért nehéz kérdés, mert maga a fellépés is bonyolult ügy. Ez egy olyan Omega-koncert, amely az együttes négy tagjának közreműködésével készült, és lényegét tekintve oratóriumi előadás. Mihály Tomi (az Omega basszusgitárosa, zeneszerző – a szerk.) nem vesz részt benne. Azt is tudjuk viszont, hogy manapság Felcsúton, a miniszterelnök falujának főutcáján, ha csak végigsétál egy ismertebb ember, az már esemény, hír a napi sajtóban. Aztán hosszasan elemzik, hogy miért akkor, miért úgy, kivel volt... Ilyen lett a világ. Magát a stadiont én még csak képeken láttam, de most elmegyek és megnézem magam is. Állítólag nagyon szép. A koncert is érdekel.

MN: Egy zenekarnak nem kellene elkerülnie az ilyen helyzeteket?

NF: Szinte lehetetlen elkerülni. Valahogy valakivel-valamivel mindig összehozzák az embert. De a konkrét üggyel kapcsolatban el kell mondanom, hogy az Omegával és személyesen Kóbor Jánossal elfogult vagyok. Amikor a hetvenes évek végén, illetve egészen pontosan 1980-ban az ellenzékinek elkönyvelt Beatrice szabályosan a fennmaradásáért küzdött, ők kőkeményen mellénk álltak és segítettek. Indult egy Omega–LGT-koncertturné, és mi lehettünk a harmadik zenekar. Az akkori hatalmasságok közül nagyon sokan – olyanok például, akik a rendőrséggel egyszerűen letiltatták egy adott városban meghirdetett koncertünket – azt szerették volna, hogy ne lehessünk. Ez a történet, akárhonnan nézzük is, ugyanúgy politika volt, mint a mai helyzet. De azért fordítok is a dolgon. Mikor szakmabeliek fanyalognak mostanában, hogy jaj, hát ezek a Kóborék is beálltak a sorba, meg minek már nekik ez az egész, akkor vissza szoktam kérdezni: nektek hány bulitok van erre az évre? Az Omegának tudomásom szerint tizenkettő, ebből tíz külföldön – miről beszélünk? Igen, meg kell élni, pénzt keresni.

Tamás Gábor teljes interjúját a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.