Visszhang: könyv

Kormos István: Piros delfinek

Visszhang

A költő születésének 100. évfordulója alkalmából megjelent válogatás méltó tisztelgés az elsősorban inkább gyermekverseiről és meséiről ismert szerző lírája előtt.

Az életmű legjavát mutatja fel ez az 53 költemény (válogatta és szerkesztette: Ughy Szabina) ebben az egyszerűségében is szép kötetben (borítóterv: Nemes Anita), amely alkalmas arra, hogy a szerző életrajzi elemeket sem nélkülöző, sokszor egészen komor, a szürrealizmus jegyeit hordozó költészetében elmerüljünk. Látjuk a felmenők, rokonok és egykori iskolatársak kísértetszerű alakjait botorkálni a bizonytalan holnap irányába („Dülöngélünk forgó jövőnk / felé sorban. / Oda is érünk: vagy élve, / vagy csak holtan.”), megpihenünk Nakonxipán társadalmon kívüli álomvilágában („ide civilizáció / lábát be nem teszi / korallsövény a keritésem / kutyám egy szeliditett bálna”), ám előtte még piros delfinekkel úszkálunk az írásjelek nélkül minden alkalommal újra- és átértelmeződő sorok koromtengerében („fenn salétromos menny ragyog”).

Bolyongunk a formák és a hangulatok tekintetében is igen heterogén anyagban, ami nem tűnik tudatos szerkesztői szándéknak, a költemények ugyanis kronologikus sorrendben követik egymást, bár a versek eredeti megjelenésének helyét vagy születésük idejét nem tudjuk meg. Ezt némiképp ellensúlyozza az önéletrajzi összefoglaló az Új Írás egyik 1976-os számából, amelynek beemelésével mintha a költőre hárítanák a feladatot, hogy a saját műveit kontextusba helyezze.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk