Magyar Narancs: Több interjúban is elmesélted már, hogy egy bridlingtoni open mic-esten találkoztál először Jack Sedmannel, a duótok történetét bemutató, nemrég megjelent kisfilmből viszont az is kiderül, hogy valójában a papád volt az, aki először felvetette, hogy együtt kellene zenélnetek. Elég jónak bizonyultak a megérzései.
Harry Draper: Az volt az első alkalom, hogy Jack közönség előtt énekelt. Lenyűgöző volt a hangja, a fellépése után pedig elkezdtünk beszélgetni. Apám is ott volt, és egyszer csak megjegyezte, hogy akár együtt is csinálhatnánk valamit. Nem tudom, hogy pontosan mit láthatott bennünk, akkor még mind a ketten elég fiatalok voltunk, de úgy voltunk vele, hogy miért ne próbálhatnánk meg? Örülök, hogy megfogadtuk a tanácsát.
MN: Neked is aznap este volt az első fellépésed?
HD: Nem egészen. Én akkor már túl voltam néhány koncerten, mivel apa countryzenekarában bendzsóztam. De persze még nekem is nagyon új volt az egész, csak tizenöt éves voltam.
MN: A családodnak, és különösen édesapádnak, ezek szerint minden szempontból nagy szerepe volt abban, hogy zenész lett belőled. A zenei ízlésedet is formálták?
HD: Teljes mértékben. Nem is nagyon alakulhatott volna másképp, hiszen én is mindig azokat zenéket hallgattam, amelyeket a szüleim. Ebből adódóan fiatalon elsősorban blues és bluegrass country hatások értek. A régi stílusú gitárzene és az olyan előadók fogtak meg igazán, mint például John Martyn. Mindez nagy hatással volt az én stílusomra is, főleg a fingerpicking játéktechnikámra.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
